KKK

KisKaKaskák

Hadd mondjam el a fejlécre került KisKaKaskák történetét!

Úgy kezdődött, hogy a mottóban megénekelt módon - miután hosszasan bogozta, csomózta stb. - egyszer csak előrukkolt Dalma egy, azaz 1 db. KisKaKaskával - továbbiakban KKK - így:

- Itt van ez a pipi - mondta szerényen, miközben a tenyerét kinyitotta közvetlenül az orrom előtt.
- Nekem ez kell! És még egy kéne belőle! És legyen fülbevaló! És nem is pipi, hanem KKK! - lendültem be azonnal bizonyítva, hogy a mottónak minden szava igaz.

És mivel nekem nem lehet ellenállni, el is készült másnapra a másodpéldány.

(Amiről tudnivaló, hogy mindig sokkal nehezebb megalkotni,
mint az elsőt, mert ugye hasonlítaniuk kell(ene) egymásra...
Aki meg minta nélkül dolgozik, annak nem könnyű rekonstruálni
másnap délután az előző éjjeli munkafolyamat minden lépését...)

A fülbevaló akasztót már én tettem a kis jószágok tarajára, s másnap már viseltem is büszkén legújabb fülkincsemet. 

Sok dicséretet zsebeltem be érte, mindenki érdeklődött, honnan szereztem,
s nem győztem hangoztatni, milyen neves dizájner weboldaláról rendeltem.
 ;-)

Eddig kétszer veszítettem el egyiküket/másikukat. 

Először egy napozáshoz-vetkőzés során kaptam ki valahogy a fülemből. Apósom lelt rá csodával határos módon óriási befüvesített kertjük egyik zugában, amiért nem tudok elég hálás lenni neki! Azóta is emlegetem hősies tettét!

Másodszor már a hírnév iránti vágy sodorta veszélybe KKK-t. Éppen a blog kedvéért készítettünk volna néhány fotót kedvenc helyszínünkön, az udvar végi farakáson... Még be sem kapcsoltam a gépet, a kis szökevény már a farakás alján csücsült. Hugicám egyetlen jól irányzott mozdulattal belökte az egyik KKK-t...

...majd kérdőn nézett rám: 

- Kiszedjük? 

- Mi az hogy!- s már estem is neki, hogy lepakoljam a 3 méteres oszlopokat. 

Dalma erő helyett ésszel próbálkozott: igyekezett meggyőzni, hogy mondjak le KKK-ról. Süket fülekre talált. 

Ekkor emlegettem először elérzékenyülve apósomat. 

Majd sírva vigasztaltam a megmaradt egyszem KKK-t...

Ettől Tesókám is belátta, hogy hajthatatlan vagyok, szerszámokat kerített. 

Mi mással kezdte volna piszkálni a farakás réseit, mint horgolótűvel és kötőtűvel... 

Anélkül, hogy látta volna merre kotorász, ügyesen olyan helyre pottyantotta KKK-t, ahová már be lehetett nyúlni érte. 

Ezt ő így mesélné:

"Addig bénáztam, míg úgy belöktem a mélybe pipit, 

hogy totál esélytelenné vált a kihalászása. 

Ekkor tesóm benyúlt találomra egy lyukon és kivette. 

És röhögött visítva."

Így van meg még mindig az egész pár pipim KisKaKaskám!

Végül azért a fotó is elkészült.