Hát, ezt aláírom. De van egy másik is, mégpedig a jó társ!
Mit ajándékoz az ember az édesanyjának a születésnapjára, amikor éppen más sem jár a fejében, mint az, hogy hogyan lehet ütősen beindítani egy üzletet? Persze, hogy kiválaszt valamit a régen várakozó tervei közül, és nekilát a megvalósításának. Persze bevonja az üzlettársát is, mert neki is van némi köze az ünnepelthez, aztán indulhat a munka.
Az alkotói folyamat kicsit átalakítja az ember távmunkáról alkotott fogalmait. Olyan ez inkább, mint a távkapcsolat. Így zajlik:
Az ember textilminták képeit küldi át mms-ben, majd varr valamit. Telefonál, fényképez, e-mailez, majd újra telefonál.Az üzlettárs ötletel, az ember eszerint varr tovább, majd megint fényképez, e-mailez, és újra telefonál. Beszámol, hogy hol tart és leadja igényét fonalra, horgolásmintára.
Most az üzlettárs lép akcióba, fonalakat válogat, javasol, fényképez, e-mailez, majd telefonál.
Az ember kiválaszt, színeket pontosít, méreteket közöl és közben persze varr tovább, majd megint fényképez, e-mailez, és újra telefonál.
A nagy nap előestéjén az üzlettárs már nem fekszik le éjjel, csak horgol serényen.
Másnap a szálak végre összefutnak és az alkotók meglepetten csodálkoznak rá, milyen csodát hozott létre a másik.
Az ember gyorsan felvarrja a rátéteket saját elgondolása alapján.Az üzlettárs kétkedve nézegeti a rögzítést, szerinte több kellene,
de már nincs idő megvitatni,
módosítani meg pláne.
Az üzlettárs beletörődik.
Az ember izgul,
csomagol,
alig várja hatást.
A hatás mindent elsöprő!
Ajándék-átadás után persze még visszakérjük, fényképezzük, szerkesztjük, posztoljuk...
ui.:Nekem van legjobb alkotótársam a világon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése