Szülővárosunkban éppen a "Szentmiklósi napok" című 3 napos rendezvény zajlik.
Tavaly éppen ez időtájt döntöttük el végleg, hogy a ZsALeMka lesz az, amiről mindig is álmodtunk Blankával. Ezer éve tudtuk, és mondogattuk, hogy kettőnknek valamit közösen kell létrehoznunk. Akkoriban még a falusi turizmus és házi lekvárfőzés, valamint sütés-főzés köré gyűltek a gondolataink. Amikor megszületett a kézimunkázás ötlete, első lépésként elkészült a blogon állandóan látható testvérfotó, nővérkém
nyakában egy mintadarabbal.
Hogy miért kezd el egy tanár és egy kertészmérnök közös kézimunka-vállalkozásba, arról sokat lehetne filozofálgatni, kezdve azzal, hogy mindkét szakma nagy kreativitást igényel. Mivel én vagyok a kertész, én a genetikával magyarázom:
Apai nagyanyánk varrónő volt, anyai nagyanyánk pedig a helyi háziipar bedolgozójaként gyönyörű dolgokat kötött, horgolt, még raffia papucsot is tudott fonni. A padláson várja a szövőszéke, hogy hamarosan összerakjuk.
A két nagymama mentalitása pontosan annyira különbözött egymástól, mint a miénk. Nagyon nagyon. Mégis működik. Az ősök ereje tart össze?
Hát.. innen jövünk mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése