ÜKTP

Olyan jó lenne egyszer nyugodtan elkészíteni az adventi koszorút, rágondolva, beleérezve, átélve, és nem azon parázva, hogy aranyvasárnapra sem lesz készen.

Eddig még mindig szakítottam időt a koszorúkészítésre. És ez szó szerint értendő, ha nappal nem, hát éjjel csináltam meg.

Talán nem kellene olyan nagyon kigondolni, meg megérlelni, hanem csak nekiülni, aztán majd lesz valahogy?

Hát, nem. Akkor inkább el sem kezdem. 

Ennyit még sosem késtem. Hajnali egy lett, mire azt mondtam, hogy ez már nem lesz jobb. Így a vasárnapi gyertyagyújtás elmaradt. Reggel suli/ovi előtt a meggyújtottuk az első gyertyát, csakhogy elfújhassák a banyáim. Nem voltam boldog, kialvatlan, rosszkedvű, és nyúzott anya voltam.
Az ablakon kitekintve rázott a hideg a kopasz fák ágainak integetésétől, ami a már-már viharos erejű szél tombolásának volt köszönhető. Fáztam a hétfőtől. 

Na..mielőtt megriadnál, kedves olvasó, elfojtom a lírai énemet.

Szar a hideg szél nélkül.

Őseim találó időjárási megállapítását gyorsan tovább is adtam jövő nemzedékének, miközben az 5 ujjas kesztyűvel bajmolódtunk, hogy minden kis gyerekujj hazataláljon.

Utódok elszállítva az oktatási intézményeikbe, ősök lecsekkolva, férjjel az első telefonbeszélgetés lezavarva, kezdődhet a munka. Elkezdtem a laptopom előtt gazdálkodni (ma már a parasztok így csinálják), de nem tudtam jobb kedvre derülni.

ZsALeMka-n törtem a fejem: mi lesz?, hogy lesz?, lesz-e?, legyen-e?, hogy legyen?, mi legyen? Egy hirtelen ötlettől vezérelve beírtam a google-ba a kulcsszót: ZsALeMka.  Nem tudom, miben reménykedtem, mire számítottam.  Előjöttek az ismert linkek, melyek a blogra, a webshopra és a faceebookra mutattak.

Elkönyveltem, hogy rólunk csak mi beszélünk, de lassan már mi sem, mert alig marad idő megnyilvánulni. Még mindig rosszkedvűen megütköztem egy címen: Ajándékot vesz Debrecen – ez nem jön szembe az utcán!

Mi köze van ennek ZsALeMka-hoz? Átfutottam a cikket (http://www.civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/ajandekot-vesz-debrecen-8211-ez-nem-jon-szembe-az-utcan/1128112531#.ULyAbigsXsk.facebook), és széles vigyor terült el az arcomon. A cikk írója (CzA) megemlített minket. Méltónak találta ZsALeMka-t arra, hogy megjelenjen a cikkében. Az „üdítően kedves testvérpár” jelzős szerkezet teljesen megváltoztatta komor hangulatomat. Rettenetesen jó érzés töltött el. Közelebb hajoltam a monitorhoz. Jól látom? Még mindig rólunk van szó? Felélénkültem, és azonnal üzentem az üdítően kedves nővéremnek az alábbi szöveggel:

"E-mailek, e-mailek! Jippijééé! Te üdítően kedves testvér-párom!"

Ahogy azt előre tudtam, két perc múlva csiripelt a telefonom, és a vonal túlvégén az én ÜKTP-om értetlenkedett a telefonban, hogy mi bajom van nekem így korán reggel. 

Ujjongtam és lelkesedtem, és mondtam, hogy olvasson e-maileket. Az egyik munkaügyi kérdésekkel foglalkozik, az nem olyan lényeges, a másik viszont nagyon jó dolog, olvasson gyorsan!

Hamar lehűtött, hogy csak fél óra múlva fog leülni a gépe elé, mert van még dolga, meg mert fegyelmezett, vagy nem elég fegyelmezett, már nem is tudom, meg blabla.. 

Kénytelen voltam a lelkére kötni, hogy ha elolvasta a "Híresek lettünk!" mondatból álló e-mailemet, akkor hívjon vissza, hogy élőben lehessek tanúja, amint a belinkelt cikkben rátalál a rólunk (ÜKTP) szóló részre.

Megígérte. Aztán persze nem hívott. Láttam, hogy like-olja a cikket, ergo online a drága, így megint üzentem, és kialakult ez az emelkedett párbeszéd: 

Dalma Kustár: -Na??? Mi a reakciód? Örülünk?

Blanka Kustár: -Örülünk!!! Csak azt nem tudom, hogyan lehetne a  ZsALeMka-n megosztani.

???

Dalma Kustár: - Hát úgy, hogy „Híresek lettünk!!!! Jippiii!!”

Blanka Kustár: - De nem tudom, hogyan kell...

Dalma Kustár: - Jaaaaaaaa…úgy. Van a cikk alatt megosztás gomb.

Blanka Kustár: :-))))))))))))))))) 
Dalma Kustár: - Jippi! :D Beírjam a megosztás szövegének, hogy híresek lettünk és üdítően kedvesek? Láttad a koszorúmat? Nagyon rusnya?

Blanka Kustár: Igen!

Időközben megtudtam a cikk írójának teljes nevét, ami nagyon tetszett nekem. A beszélgetés így folytatódott:

Dalma Kustár: De cuki neve van! Kedves Cukinevű CzA! Bár tudnám, hogy a tesóm mire írta az igent.

1. Igen, beírhatom, hogy híresek lettünk, és üdítően kedvesek.

2. Igen, látta a koszorúmat, és valóban igen rusnya.

Blanka Kustár:

1. Igen, láttam. Nagyon szép a koszorúd. Annyira elegáns, hogy fel se töltöm mellé az én kis népiesemet.
2. Nem rusnya
3. Írd be, hogy üdítően kedvesek vagyunk...

Dalma Kustár: - Szeretlek. Elegáns?  Hmm… Érik a blogbejegyzés. Van hozzá poén.

Blanka Kustár: -Nagyon! Nem vicc! Írjad má'!!!
És hagyjál, mert nem tudok a munkaszerződésre koncentrálni...

Hagytam. Szerencsére feltöltötte a népiest. A nap kisütött, a szél alábbhagyott. Jókedv van és ragyogás. És holnapra lehet, hogy meglesz az 1000. ember, aki kedveli ZsALeMka-t. Ez mind nagyon nagy dolog nekünk.

Mert hát, kicsit híresek lettünk.

És üdítően kedvesek. 

Többször nem írom le, hogy üdítően kedvesek vagyunk, mert annak, aki végigolvasta a posztot, már úgyis rögződött. 
Na jó.. de csak rövidítve. :D

 Kustár lányok= ÜKTP

Köszönjük a megtiszteltetést!

... Ja.. és jippi!!

D.

Advent, avagy horgolás nélkül nincs koszorú...

Örömteli várakozást mindenkinek!

Mostanában...

Kicsit kevesebb jelenlét a virtuális térben = több új termék. Következmény: siker, fény csillogás...
Ez a pofonegyszerű egyenlet kell, hogy működjön!

Következő nagy attrakciónk, ami most minden energiánkat leköti, az első nyilvános kilépésünk a piacra.
Az igazira, arra, ahol szemtől szemben találkozunk majd az érdeklődőkkel. Ahol sok más kézműves mellett kell megmutatnunk magunkat. Ahol az arcunkkal kell képviselnünk azt, amit eddig csak úgy messziről mutogattunk.

Van izgalom bőven, hogyan fejezzük be mindazt, ami félkészen vár, hogyan tálaljuk, hogyan árazzuk, hogyan lesz ez az egész...

És persze, hogy milyen lesz a fogadtatás!

A várakozás izgalma...

Gyertek el minél többen 2012. november 24-én a Kispesti Waldorf Iskolába, a Vécsey u. 9-13-ba.

Dalma és én 10 és 16 óra között várunk benneteket a ZsALeMka Standnál a webshopból ismert és direkt az alkalomra gyártott műveinkkel!

Hová süllyedtem...

A kisgyermekes szülők gyakran szenvednek attól a gyötrő kettősségtől, amikor gyermekük olyan játékért lelkesedik, amire nemhogy pénzt áldozni kár, de még a munkát sem sajnálná a kedves szülő, hogy aláírásokat gyűjtsön a gyártás beszüntetése mellett,  mert ellentmond az elveinek, mert ronda, mert rózsaszínű, és csillámos, mert gusztustalan, és még sorolhatnám, de akkor a sosem lenne vége, ennek a cifra körmondatnak. Az ellen oldalon persze ott van a gyerek, aki mindennél fontosabb, és akiért élünk, és aki szeretné a fent körülírt borzadályt. Nemet mondani nehéz. Én nem tudom, hogy kell, de már gyúrok rá.

Az én két gyönyörűségem jelenlegi szenvedélye a piacot gyors ütemben meghódító Trash Pack, magyarul kukabúvár játék. Színes, rugalmas gumi, ami a szemétben megbújó gusztustalanságokat akarja a gyerek számára barátságossá tenni. Nem is értem ezt a törekvést, de ez az én bajom. 

Ahogy bekerül a házba egy ilyen, elindul a gyűjtőszenvedély, és a kétségbe esett szülőanya azon kapja magát, hogy "Csöpögős csigák", "Undi piték", "Bűzcsirkék", "Avas steak"-ek lepik el a házat.

A gyermekek persze repesnek. Lelkesedésük akkor hagy kissé alább, mikor anyuka létszámstopot rendel el. A gyerek persze nem csügged, részletes beszámolót tart Nagyijának, hogy milyen új narancssárga színű kukák jelentek meg a piacon, és hol lehet ezeket beszerezni.

És most jön az, ahová én süllyedtem. :)

Az őszi szünetben az én drága gyermekeim elfelejtették átállítani magukat a pihenő üzemmódra - tudomásul kellene már vennem, hogy ez az "extra" náluk nem létezik - és minden reggel hajnali hatkor kukorékoltak. A szünet közepe táján begyógyult szemekkel, mikor még a pitymallatt is messze járt, felelőtlenül azt találtam mondani, hogy ha visszaalszanak, azt horgolok nekik, amit csak akarnak.

Három nap keserves próbálkozás után negyedik reggelen mindkét gyermek visszaaludt, és nyolcig horpasztott.

Ahogy kinyílt a szemük, rögtön követelték a megígért horgolást. A kisebbik egy narancssárga szívmedált kért horgolt láncra, azzal a kikötéssel, hogy horgoljam bele a Coca-cola cirombás betűit.

Lehetetlen. - mondtam, de nem csüggedt a lelkem, és megelégedett volna egy kólásüveggel is. Na ennyire azért nem alacsonyodom le, gondoltam, és más javaslatot kértem. Megszületett, egy ágaskodó lovacskát kellett belehímezni a szív közepébe,ebben ki is egyeztünk.

A nagyobbikom, a bonyolultabbik. Ő kukabúvárt akart horgoltatni velem.

Lehetetlen. - mondtam, de nem tágított. Két csöpögős csigát hozott, azzal üldözött, és közben magyarázta, hogy fülbevalót szeretne, és kiválasztotta a gombolyagokat is hozzá, és különben is megígértem, és ő meg háromszor is visszaaludt, és az sem baj, ha nem lesznek egyformák.

Ez az utolsó gondolat késztetett arra, hogy beadjam a derekamat. Nem bírom a nyomást. Két este alatt csináltam meg a kért árut. 

Horgolva nem is olyan borzasztó a csiga, Te mit gondolsz?

D.

Őszi szünet

Az őszi iskolai szünetben már hagyományosan hazautazunk Kunszentmiklósra a lányokkal nagymamázni, unokatesózni és főleg dolgozni végre együtt, ketten Dalmával, egymás mellett ülve - nem távmunkában. Nagyon lelkesek voltunk még a hó elején, hogy majd mi mindent csinálunk: előkészített anyagokkal érkezem, amik csak befejezésre várnak majd, és tervekkel, melyeket egytől-egyig megvalósítunk.
Na persze.
Jött mindenféle ügy, ami elterelte a figyelmünket az előkészületekről, így aztán úgy estem haza, hogy éppen csak össze tudtam pakolni néhány dolgot, amiből esetleg lehet valami.
A hangulatom is ahhoz volt hasonló, mint amit itt már láthattatok...
Szóval fel volt adva a lecke: hogy lesz itt alkotómunka?
Dalma szerencsére nagyon jó inspirációs forrást talált, fonalbolt-látogatást tervezett be az egyik délutánra! Két nagy teli szatyorral tértünk haza, és egy forró tea után azonnal nekiláttunk...
Nem csak horgolni, hanem ötletelni, tervezni, rajzolni.
Most már sok minden el is készült,

...és néhány terv még várakozik, de a buzgalom feltámadt - és ez a lényeg!

Most lesz megint minden nap valami bemutatni valónk a Facebookon,
ami reméljük nem csak like-okat,
hanem vásárlókat is hoz majd!

Mi van a ZsALeMka-zsákban, Dalma?

Szeretném feldobni mindenki vasárnap estéjét az én kis kézimunka zsákom bemutatásával. Előrebocsátom, hogy össze sem lehetne hasonlítani az édesanyám által gyönyörűen kihímzett "Blankazsákkal". Most mégis megteszem.
      
Miután eldöntöttem, hogy bejegyzek, úgy gondoltam, hogy az illusztráció kedvéért, no meg hogy ne nagyon szégyenkezzek miatta, kidíszítem néhány fel nem használt horgolt feltéttel. Kezembe vettem, megforgattam kicsit, majd észleltem, hogy ezen a tatyón nem segítene semmilyen ZsALeMka feltét. A tatyókám így hát puruttya maradt. 

Mielőtt azonban részletesen elemezném e kis csodát, a dobozom bemutatásával kezdem. 
Az én kellékeim egy egészen nagy rendszerező dobozban vannak.

Van ebben minden.

Almafától kezdve sündisznóig, sokféle horgolótű, teknős-tűpárna, mérőszalag, ollók, félig kész csecse becsék, karikák, gyöngyök, alapanyagok. Lehetetlen rendet tartani benne, de már nem is törekszem erre. Ha ugyanis rend van, nem találok semmit benne.

Ebben van minden. 

 De akkor mi van a zsákban?

Hát íme: 

• Ebben is van rumli, sokkal nagyobb, mint tesókám tornazsákjában. Nem is értem miért, én olyan kis pedáns vagyok.
• Jelenleg őszi színű fonalakkal van teli, és nincs is benne a fonalakon kívül semmi más. A gombolyagok, már ha egynél több van benne, különös késztetést éreznek, hogy összejöjjenek. Talán szerelmesek egymásba. Hiába rakom ám el szépen gondosan feltekerve őket, ezek csak tekeregnek, csavarodnak, és gubancolódnak.
• Azt hiszem, hogy a fonalak önimádóak is, mert önmagukkal is képesek összegabalyodni. 
• Kézimunka-zsákomra semmi sincsen ráhímezve. Habár ez is tornazsák volt, mint Blankáé, én kisebbik lányomtól nyúltam le, amikor már akkora tornacipőt kellett venni neki, hogy az már nem fért el benne kényelemesen. Egyetlen "dísz" a táskán a gyerekem ovis jele, ami alkoholos filccel van belerajzolva.
• Annyiban azért mégis hasonlít Blanka kézműves cuccához, hogy "mindig velem van, akárhová megyek...", és valóban, "az sosincs benne, ami éppen a legjobban kellene"...

 

 Kicsi is, csúnya is, de az enyém, és nélküle már nem teljes az életem. Nem a külleme miatt szeretem, hanem amiatt, ami kikerül belőle. Az összegubancolt fonalakból egyszer csak kiröppen egy pillangó, kimászik egy kismalac, vagy egy sün, esetleg kinő egy virág, egy fa.
 Emiatt érdemes megemlékezni róla egy bejegyzésben, emiatt okoz örömet minden percben, ha a kezem ügyében tudhatom.

I love my szütyő! Forever! 

D.

Mi van a ZsALeMka-zsákban?

Egy szóval: zűrzavar.
Bővebben: minden, amire szükség van az éppen folyamatban lévő munkához, vagy amire szükség lehet hirtelen támadó ihlet esetén.

Lássuk csak:

• Néhány gombolyag fonal, hogy legyen választék. Némelyik előre felfűzve gyöngyökkel, mások méretre vágva színek szerint.
• Horgolótű minimum 4 db, különböző méretekben. Lehet több is.
• Varrótű, ami nagy lyukú, de nem hegyes, viszont vékony, hogy a pici gyöngyökön is átbújjon. Na, ez az, ami mindig elkeveredik, vagy kölcsönadja az ember és nem kerül vissza.
• Kis ékszerkészítő fogó- bármikor kellhet.
• Mini szortírdoboz ékszer-alkatrészekkel és a kedvenc gyöngyökkel, amik feldolgozásra várnak.
• Kézimunka ollók: 2 db: - egy virágos dizájnos Fiskars egyenesen Helsinkiből - és egy szép kis míves hegyes darab, amit Tesókámtól kaptam.
• Elkészült ékszerek kicsi zacskókban.
• Félig kész ékszerek össze-vissza hányódva.

Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy bármikor munkára kész legyek -és sose unatkozzak.

Az én kézimunka-zsákomra rá van hímezve a nevem.
Ez volt ovis koromban a tornazsákom! Bizony!
És van rajta egy szép piros népi hímzés, anyukám keze munkája.
A kötője stílusosan horgolt, végén bogyóval - ez is piros.
Mindig velem van, akárhová megyek...

Dalma kézimunka-zsákja sötétkék bársony.
Csak egy valamiben hasonlít az enyémre:
az sosincs benne, ami éppen a legjobban kellene...

Megnyitottunk!

Íme, kész van! 

Ti, akik már olvasgattok itt egy ideje, tudjátok, milyen nagy kalandra indultunk húgocskámmal egy éve. Akkor még csak ez a kis blogunk volt, ahol szerénykedve bemutattuk műhelyünk alkotásait. 

Ismerőseink, barátaink és rokonaink lelkesítő szavai hatására a szerénység már a múlté. ;-)

Eljött az ideje, hogy a nagyközönség elé lépjünk műveinkkel 

- örömmel jelentem, hogy megszületett a ZsALeMka Webáruház!

www.zsalemka.com - Nagyon büszkék vagyunk rá…

Facebook oldalunk kedvelői folyamatosan értesülhetnek újdonságainkról

- csatlakozzatok, ha még nem tettétek!

Látogassatok el hozzánk, és ha tehetitek, népszerűsítsetek minket!

Határidő

Azt mondják, az a legjobb motiváló-erő. A határidő.

Hát, ezt aláírom. De van egy másik is, mégpedig a jó társ!


Mit ajándékoz az ember az édesanyjának a születésnapjára, amikor éppen más sem jár a fejében, mint az, hogy hogyan lehet ütősen beindítani egy üzletet? Persze, hogy kiválaszt valamit a régen várakozó tervei közül, és nekilát a megvalósításának. Persze bevonja az üzlettársát is, mert neki is van némi köze az ünnepelthez, aztán indulhat a munka.

Az alkotói folyamat kicsit átalakítja az ember távmunkáról  alkotott fogalmait. Olyan ez inkább, mint a távkapcsolat. Így zajlik:

Az ember textilminták képeit küldi át mms-ben, majd varr valamit. Telefonál, fényképez, e-mailez, majd újra telefonál.

Az üzlettárs ötletel, az ember eszerint varr tovább, majd megint fényképez, e-mailez, és újra telefonál. Beszámol, hogy hol tart és leadja igényét fonalra, horgolásmintára.




Most az üzlettárs lép akcióba, fonalakat válogat, javasol, fényképez, e-mailez, majd telefonál.




Az ember kiválaszt, színeket pontosít, méreteket közöl és közben persze varr tovább, majd megint fényképez, e-mailez, és újra telefonál.

A nagy nap előestéjén az üzlettárs már nem fekszik le éjjel, csak horgol serényen.

Az ember meg azért nem alszik, mert azon agyal, mi van, ha nem tetszik senkinek a műve?

Másnap a szálak végre összefutnak és az alkotók meglepetten csodálkoznak rá, milyen csodát hozott létre a másik.

Az ember gyorsan felvarrja a rátéteket saját elgondolása alapján.

Az üzlettárs kétkedve nézegeti a rögzítést, szerinte több kellene,
de már nincs idő megvitatni,
módosítani meg pláne.

Az üzlettárs beletörődik.

Az ember izgul,
csomagol,
alig várja hatást.

A hatás mindent elsöprő!




Ajándék-átadás után persze még visszakérjük, fényképezzük, szerkesztjük, posztoljuk...

ui.:Nekem van legjobb alkotótársam a világon!

Fülemüle-rejtvény

Rejtvény:

- hány táskát látsz a képeken?

Ha figyelmesen megnézed a fotókat, hamar meg tudod válaszolni a kérdést!

Akkor már csak azon érdemes elgondolkodnod, van-e olyan öltözéked, amihez nem tudod párosítani ezt a hatalmas batyut?

Ugye, nem sok?

 

Színesben, vidáman indul a hét

Honnan jövünk?

Szülővárosunkban éppen a "Szentmiklósi napok" című 3 napos rendezvény zajlik.

Tavaly éppen ez időtájt döntöttük el végleg, hogy a ZsALeMka lesz az, amiről mindig is álmodtunk Blankával. Ezer éve tudtuk, és mondogattuk, hogy kettőnknek  valamit közösen kell létrehoznunk. Akkoriban még a falusi turizmus és házi lekvárfőzés, valamint sütés-főzés köré gyűltek a gondolataink. Amikor megszületett a kézimunkázás ötlete, első lépésként elkészült a blogon állandóan látható testvérfotó, nővérkém nyakában egy mintadarabbal.

Hogy miért kezd el egy tanár és egy kertészmérnök közös kézimunka-vállalkozásba, arról sokat lehetne filozofálgatni, kezdve azzal, hogy mindkét szakma nagy kreativitást igényel. Mivel én vagyok a kertész, én a genetikával magyarázom: 

Apai nagyanyánk varrónő volt, anyai nagyanyánk pedig a helyi háziipar bedolgozójaként gyönyörű dolgokat kötött, horgolt, még raffia papucsot is tudott fonni. A padláson várja a szövőszéke, hogy hamarosan összerakjuk.

A két nagymama mentalitása pontosan annyira különbözött egymástól, mint a miénk. Nagyon nagyon. Mégis működik. Az ősök ereje tart össze?

Hát.. innen jövünk mi.

Rút(?) és beteg(?) madarak

Nem tudok elszakadni a kis szárnyasoktól...

A KKK és a kedves kis sünik után úgy gondoltam, folytatani kell az állatvilág megformálását. Ki is adtam felvetettem Dalmának, hogy most  madarakat kellene alkotnunk.



Miután rábukkantam néhány csodás üveggyöngyre, melyek madárszemekként kacsintgattak felém, én is lendületbe jöttem! Miközben küzdöttem az első pár fülbevaló kitalálásával, folyton az járt az eszemben, hogy milyen beteg kis jószágok lesznek ezek...

Aztán meggyőztem magam. Ha mások sikeresen forgalmaznak plüss baktériumokat, mi is jók leszünk - legfeljebb "Madárinfluenza" néven dobjuk piacra!

És mit horgolt Dalma? Kiskacsát!
(Nem bírom ki, hogy ne élcelődjek itt kicsit azon, hogy nem tud kitörni a drágám a baromfiudvar keretei, kerítése mögül...)

Dulu Kacsája szerinte olyan rútra sikerült, ahogy a nagykönyvben meg van írva!



Legközelebb a hattyúval próbálkozunk!

KKK

KisKaKaskák

Hadd mondjam el a fejlécre került KisKaKaskák történetét!

Úgy kezdődött, hogy a mottóban megénekelt módon - miután hosszasan bogozta, csomózta stb. - egyszer csak előrukkolt Dalma egy, azaz 1 db. KisKaKaskával - továbbiakban KKK - így:

- Itt van ez a pipi - mondta szerényen, miközben a tenyerét kinyitotta közvetlenül az orrom előtt.
- Nekem ez kell! És még egy kéne belőle! És legyen fülbevaló! És nem is pipi, hanem KKK! - lendültem be azonnal bizonyítva, hogy a mottónak minden szava igaz.

És mivel nekem nem lehet ellenállni, el is készült másnapra a másodpéldány.

(Amiről tudnivaló, hogy mindig sokkal nehezebb megalkotni,
mint az elsőt, mert ugye hasonlítaniuk kell(ene) egymásra...
Aki meg minta nélkül dolgozik, annak nem könnyű rekonstruálni
másnap délután az előző éjjeli munkafolyamat minden lépését...)

A fülbevaló akasztót már én tettem a kis jószágok tarajára, s másnap már viseltem is büszkén legújabb fülkincsemet. 

Sok dicséretet zsebeltem be érte, mindenki érdeklődött, honnan szereztem,
s nem győztem hangoztatni, milyen neves dizájner weboldaláról rendeltem.
 ;-)

Eddig kétszer veszítettem el egyiküket/másikukat. 

Először egy napozáshoz-vetkőzés során kaptam ki valahogy a fülemből. Apósom lelt rá csodával határos módon óriási befüvesített kertjük egyik zugában, amiért nem tudok elég hálás lenni neki! Azóta is emlegetem hősies tettét!

Másodszor már a hírnév iránti vágy sodorta veszélybe KKK-t. Éppen a blog kedvéért készítettünk volna néhány fotót kedvenc helyszínünkön, az udvar végi farakáson... Még be sem kapcsoltam a gépet, a kis szökevény már a farakás alján csücsült. Hugicám egyetlen jól irányzott mozdulattal belökte az egyik KKK-t...

...majd kérdőn nézett rám: 

- Kiszedjük? 

- Mi az hogy!- s már estem is neki, hogy lepakoljam a 3 méteres oszlopokat. 

Dalma erő helyett ésszel próbálkozott: igyekezett meggyőzni, hogy mondjak le KKK-ról. Süket fülekre talált. 

Ekkor emlegettem először elérzékenyülve apósomat. 

Majd sírva vigasztaltam a megmaradt egyszem KKK-t...

Ettől Tesókám is belátta, hogy hajthatatlan vagyok, szerszámokat kerített. 

Mi mással kezdte volna piszkálni a farakás réseit, mint horgolótűvel és kötőtűvel... 

Anélkül, hogy látta volna merre kotorász, ügyesen olyan helyre pottyantotta KKK-t, ahová már be lehetett nyúlni érte. 

Ezt ő így mesélné:

"Addig bénáztam, míg úgy belöktem a mélybe pipit, 

hogy totál esélytelenné vált a kihalászása. 

Ekkor tesóm benyúlt találomra egy lyukon és kivette. 

És röhögött visítva."

Így van meg még mindig az egész pár pipim KisKaKaskám!

Végül azért a fotó is elkészült.

Kézigránát fülkincs

Friss termés

Ki szeretne nálunk szüretelni?

Creative Design gyümölcspályázat

Mai hippiknek készült...

kitűző fülkinccsel

Ciklámen