Papucsmizéria
Legyen a lábadon papucs!
Húzzál fel valamit a lábadra!
Ne legyél mezítláb!
Vedd már fel a papucsodat!
Már megint nincs a lábadon semmi!
Papucs??
Ne legyél zokniban!
Lehetne még folytatni a sort, hiszen kértem már szebben, és
ezeknél a mondatoknál sokkal csúnyábban is, hogy viseljen az én két szép drága
gyermekem idehaza valamilyen lábbelit.
Lassan kilenc éve, hogy mondogatom, és nincs foganatja. Nem
használ a szép szó, a kérés, könyörgés. Nem használ a fenyegetés, a kiabálás, a
riogatás mindenféle felfázással, meg csípős pisiléssel. Nincs olyan mondat, ami ennyiszer elhagyta a számat, mint e
témakörben. A gyerekek pedig ennek ellenére nagy ívben tojnak a kérésre. Pillanatnyilag
lehet, hogy felhúzzák, de a következő pillanatban már le is veszik.
Nekem ebből elegem van!
Elhatároztam, hogy olyan lábbelit
készítek nekik, ami kényelmes, meleg, egyedi, mégis jól is néz ki, vagy legalábbis a gyerekeknek tetszik.
Íme az első pár elkészült:
Nagyon munkás darabok
ezek a tutyik, főképp, hogy megpróbáltam leírni a mintát, ami kipattant a fejemből.
Amint hazajön a nagyobbik kisasszony az iskolából, felavatja.
A puding próbája az evés, ha nem hordja, feltöltöm a webshopba, és eladom. A
gyereknevelést pedig ezzel egy időben feladom. :)
D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése