ÜKTP

Olyan jó lenne egyszer nyugodtan elkészíteni az adventi koszorút, rágondolva, beleérezve, átélve, és nem azon parázva, hogy aranyvasárnapra sem lesz készen.

Eddig még mindig szakítottam időt a koszorúkészítésre. És ez szó szerint értendő, ha nappal nem, hát éjjel csináltam meg.

Talán nem kellene olyan nagyon kigondolni, meg megérlelni, hanem csak nekiülni, aztán majd lesz valahogy?

Hát, nem. Akkor inkább el sem kezdem. 

Ennyit még sosem késtem. Hajnali egy lett, mire azt mondtam, hogy ez már nem lesz jobb. Így a vasárnapi gyertyagyújtás elmaradt. Reggel suli/ovi előtt a meggyújtottuk az első gyertyát, csakhogy elfújhassák a banyáim. Nem voltam boldog, kialvatlan, rosszkedvű, és nyúzott anya voltam.
Az ablakon kitekintve rázott a hideg a kopasz fák ágainak integetésétől, ami a már-már viharos erejű szél tombolásának volt köszönhető. Fáztam a hétfőtől. 

Na..mielőtt megriadnál, kedves olvasó, elfojtom a lírai énemet.

Szar a hideg szél nélkül.

Őseim találó időjárási megállapítását gyorsan tovább is adtam jövő nemzedékének, miközben az 5 ujjas kesztyűvel bajmolódtunk, hogy minden kis gyerekujj hazataláljon.

Utódok elszállítva az oktatási intézményeikbe, ősök lecsekkolva, férjjel az első telefonbeszélgetés lezavarva, kezdődhet a munka. Elkezdtem a laptopom előtt gazdálkodni (ma már a parasztok így csinálják), de nem tudtam jobb kedvre derülni.

ZsALeMka-n törtem a fejem: mi lesz?, hogy lesz?, lesz-e?, legyen-e?, hogy legyen?, mi legyen? Egy hirtelen ötlettől vezérelve beírtam a google-ba a kulcsszót: ZsALeMka.  Nem tudom, miben reménykedtem, mire számítottam.  Előjöttek az ismert linkek, melyek a blogra, a webshopra és a faceebookra mutattak.

Elkönyveltem, hogy rólunk csak mi beszélünk, de lassan már mi sem, mert alig marad idő megnyilvánulni. Még mindig rosszkedvűen megütköztem egy címen: Ajándékot vesz Debrecen – ez nem jön szembe az utcán!

Mi köze van ennek ZsALeMka-hoz? Átfutottam a cikket (http://www.civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/ajandekot-vesz-debrecen-8211-ez-nem-jon-szembe-az-utcan/1128112531#.ULyAbigsXsk.facebook), és széles vigyor terült el az arcomon. A cikk írója (CzA) megemlített minket. Méltónak találta ZsALeMka-t arra, hogy megjelenjen a cikkében. Az „üdítően kedves testvérpár” jelzős szerkezet teljesen megváltoztatta komor hangulatomat. Rettenetesen jó érzés töltött el. Közelebb hajoltam a monitorhoz. Jól látom? Még mindig rólunk van szó? Felélénkültem, és azonnal üzentem az üdítően kedves nővéremnek az alábbi szöveggel:

"E-mailek, e-mailek! Jippijééé! Te üdítően kedves testvér-párom!"

Ahogy azt előre tudtam, két perc múlva csiripelt a telefonom, és a vonal túlvégén az én ÜKTP-om értetlenkedett a telefonban, hogy mi bajom van nekem így korán reggel. 

Ujjongtam és lelkesedtem, és mondtam, hogy olvasson e-maileket. Az egyik munkaügyi kérdésekkel foglalkozik, az nem olyan lényeges, a másik viszont nagyon jó dolog, olvasson gyorsan!

Hamar lehűtött, hogy csak fél óra múlva fog leülni a gépe elé, mert van még dolga, meg mert fegyelmezett, vagy nem elég fegyelmezett, már nem is tudom, meg blabla.. 

Kénytelen voltam a lelkére kötni, hogy ha elolvasta a "Híresek lettünk!" mondatból álló e-mailemet, akkor hívjon vissza, hogy élőben lehessek tanúja, amint a belinkelt cikkben rátalál a rólunk (ÜKTP) szóló részre.

Megígérte. Aztán persze nem hívott. Láttam, hogy like-olja a cikket, ergo online a drága, így megint üzentem, és kialakult ez az emelkedett párbeszéd: 

Dalma Kustár: -Na??? Mi a reakciód? Örülünk?

Blanka Kustár: -Örülünk!!! Csak azt nem tudom, hogyan lehetne a  ZsALeMka-n megosztani.

???

Dalma Kustár: - Hát úgy, hogy „Híresek lettünk!!!! Jippiii!!”

Blanka Kustár: - De nem tudom, hogyan kell...

Dalma Kustár: - Jaaaaaaaa…úgy. Van a cikk alatt megosztás gomb.

Blanka Kustár: :-))))))))))))))))) 
Dalma Kustár: - Jippi! :D Beírjam a megosztás szövegének, hogy híresek lettünk és üdítően kedvesek? Láttad a koszorúmat? Nagyon rusnya?

Blanka Kustár: Igen!

Időközben megtudtam a cikk írójának teljes nevét, ami nagyon tetszett nekem. A beszélgetés így folytatódott:

Dalma Kustár: De cuki neve van! Kedves Cukinevű CzA! Bár tudnám, hogy a tesóm mire írta az igent.

1. Igen, beírhatom, hogy híresek lettünk, és üdítően kedvesek.

2. Igen, látta a koszorúmat, és valóban igen rusnya.

Blanka Kustár:

1. Igen, láttam. Nagyon szép a koszorúd. Annyira elegáns, hogy fel se töltöm mellé az én kis népiesemet.
2. Nem rusnya
3. Írd be, hogy üdítően kedvesek vagyunk...

Dalma Kustár: - Szeretlek. Elegáns?  Hmm… Érik a blogbejegyzés. Van hozzá poén.

Blanka Kustár: -Nagyon! Nem vicc! Írjad má'!!!
És hagyjál, mert nem tudok a munkaszerződésre koncentrálni...

Hagytam. Szerencsére feltöltötte a népiest. A nap kisütött, a szél alábbhagyott. Jókedv van és ragyogás. És holnapra lehet, hogy meglesz az 1000. ember, aki kedveli ZsALeMka-t. Ez mind nagyon nagy dolog nekünk.

Mert hát, kicsit híresek lettünk.

És üdítően kedvesek. 

Többször nem írom le, hogy üdítően kedvesek vagyunk, mert annak, aki végigolvasta a posztot, már úgyis rögződött. 
Na jó.. de csak rövidítve. :D

 Kustár lányok= ÜKTP

Köszönjük a megtiszteltetést!

... Ja.. és jippi!!

D.

Advent, avagy horgolás nélkül nincs koszorú...

Örömteli várakozást mindenkinek!