A kisgyermekes szülők gyakran szenvednek attól a gyötrő kettősségtől, amikor gyermekük olyan játékért lelkesedik, amire nemhogy pénzt áldozni kár, de még a munkát sem sajnálná a kedves szülő, hogy aláírásokat gyűjtsön a gyártás beszüntetése mellett, mert ellentmond az elveinek, mert ronda, mert rózsaszínű, és csillámos, mert gusztustalan, és még sorolhatnám, de akkor a sosem lenne vége, ennek a cifra körmondatnak. Az ellen oldalon persze ott van a gyerek, aki mindennél fontosabb, és akiért élünk, és aki szeretné a fent körülírt borzadályt. Nemet mondani nehéz. Én nem tudom, hogy kell, de már gyúrok rá.
Az én két gyönyörűségem jelenlegi szenvedélye a piacot gyors ütemben meghódító Trash Pack, magyarul kukabúvár játék. Színes, rugalmas gumi, ami a szemétben megbújó gusztustalanságokat akarja a gyerek számára barátságossá tenni. Nem is értem ezt a törekvést, de ez az én bajom.
Ahogy bekerül a házba egy ilyen, elindul a gyűjtőszenvedély, és a kétségbe esett szülőanya azon kapja magát, hogy "Csöpögős csigák", "Undi piték", "Bűzcsirkék", "Avas steak"-ek lepik el a házat.
A gyermekek persze repesnek. Lelkesedésük akkor hagy kissé alább, mikor anyuka létszámstopot rendel el. A gyerek persze nem csügged, részletes beszámolót tart Nagyijának, hogy milyen új narancssárga színű kukák jelentek meg a piacon, és hol lehet ezeket beszerezni.
És most jön az, ahová én süllyedtem. :)
Az őszi szünetben az én drága gyermekeim elfelejtették átállítani magukat a pihenő üzemmódra - tudomásul kellene már vennem, hogy ez az "extra" náluk nem létezik - és minden reggel hajnali hatkor kukorékoltak. A szünet közepe táján begyógyult szemekkel, mikor még a pitymallatt is messze járt, felelőtlenül azt találtam mondani, hogy ha visszaalszanak, azt horgolok nekik, amit csak akarnak.
Három nap keserves próbálkozás után negyedik reggelen mindkét gyermek visszaaludt, és nyolcig horpasztott.
Ahogy kinyílt a szemük, rögtön követelték a megígért horgolást. A kisebbik egy narancssárga szívmedált kért horgolt láncra, azzal a kikötéssel, hogy horgoljam bele a Coca-cola cirombás betűit.
Lehetetlen. - mondtam, de nem csüggedt a lelkem, és megelégedett volna egy kólásüveggel is. Na ennyire azért nem alacsonyodom le, gondoltam, és más javaslatot kértem. Megszületett, egy ágaskodó lovacskát kellett belehímezni a szív közepébe,ebben ki is egyeztünk.
A nagyobbikom, a bonyolultabbik. Ő kukabúvárt akart horgoltatni velem.
Lehetetlen. - mondtam, de nem tágított. Két csöpögős csigát hozott, azzal üldözött, és közben magyarázta, hogy fülbevalót szeretne, és kiválasztotta a gombolyagokat is hozzá, és különben is megígértem, és ő meg háromszor is visszaaludt, és az sem baj, ha nem lesznek egyformák.
Ez az utolsó gondolat késztetett arra, hogy beadjam a derekamat. Nem bírom a nyomást. Két este alatt csináltam meg a kért árut.
Horgolva nem is olyan borzasztó a csiga, Te mit gondolsz?
D.
